Antióchiai Szent Margit ikonja

Antióchiai Szent Margit, akit a keleti egyház Szent Marina néven tisztel – közös szentje a Krisztus-hívők közösségének. A középkorban a 14 segítő szent és a négy fő szűz  (Alexandriai Szent Katalin, Szent Borbála, Szent Dorottya) közé sorolták nyugaton. Legendája szerint 275 (más források szerint 270, illetve 307) július 13-án halt mártírhalált. Nekünk nagyon kedves az ördöggel hadakozó fiatal lány ikonja.

Mint a legtöbb korai szentnek, neki is színes, meseszerű az életrajza, néhány gyakori fordulat itt is megjelenik: előkelő és pogány apa, előkelő kérő, aki elutasít, Margit a legszebb a kortársai között.  Még így is többféle változatot találhatunk életrajzára vonatkozóan: a legtöbbet idézett szerint édesanyja kisgyermek korában meghalt és apja, aki pogány pap volt, egy dajkának adta a kislányt, aki történetesen keresztény volt. (Ne felejtsd, ez a keresztényüldözések kora!) A dajka kereszténynek neveli Margitot, aki felnövekedvén hazatér apjához – ő mikor szembesül lánya hitével, kitagadja. Margit visszatér  a dajkájához, és az ő szolgálatában áll, amikor a helytartó a környéken jár, megtetszik neki a szép lány, és hamar kiderül, hogy bizony nem szabad préda, mert Krisztus-hívő. Más variáció szerint a pogány apa jelenti fel a hatóságnál a lányát.

Innen már egyenes az út a mártíromságig. Illetve annyira mégsem egyenes, sok próba, kínzás következett, amit semmiképp sem részleteznék, csak egy dolgot, ami Szent Margit ikonján is látható: a börtönben megküzd a gonosszal. A gonoszt eleinte sárkányként, később nemes egyszerűséggel csak ördögként ábrázolják az ikonokon, Margit kezében időnként kereszt, máskor kalapács – ezzel űzi el az ellenséget.

Szent_MarinaAz „Érdy-kódex a Legenda Aurea és Pelbárt előadása nyomán így adja elő: keresztény hitéért pogány atyja eltaszítja. Törvénybe kerül, ahol meggyötrik, majd beveték az temlecben és nagy fényesség betelé az temlecöt. Mikoron imádkozott vóna, kéré Úristent, hogy mutatná meg őneki személy szerént az ő ellenségét, ki ellene viaskodnék. És íme megjelenék ő előtte egy nagy kegyetlen sárkány, ki mikoron őtet el akarná nyelni, szent keresztnek jegyét veté reá, és ottan elenyészék. Annak utána esmég neki jelenék embernek képében és mondá: elégödjél meg immáron én felőlem és ne háborgass. Szűz szent Margita asszony szent keresztnek jegyét veté reá, és ottan isteken (üstökön, vagyis hajánál fogva) ragadá és lábai alá nyomá, mondván: aláztassál meg kevély ördög egy asszonyállatnak lábai alatt. Az sátán kedég kezde kiájtani: óh bódog Margita meggyőztettem immáron. Ha firfiú győzne meg engemet, nem gondolnék vele, de íme egy gyenge szűztül győzetőm meg. … Fölemelé Szent Margita asszony torkáról lábait és mondá: fuss el ennen hamar nyavalyás és ottan elenyészék.” (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium)

Az talán kevésbé ismert, hogy Antiókhiai Szent Margitot a magyar Árpád-korban különösen is tisztelték, még a  „Királyság Patrónája” (Patrona Regni) címet is viselte. Kultusza akkor lendült fel igazán, amikor II. Endre szentföldi keresztes hadjáratáról hazahozta koponyaereklyéjét. Ez a “divat” vezethetett oda, hogy IV. Béla Margitnak nevezte el a tatárjárás borzalmaitól való szabadulásáért cserébe Istennek ajánlott leányát, akit Árpád-házi Szent Margitként tisztelünk.

Margit legendája a középkor századaiban jámbor kalandregénnyé színesedett, és antik, keleti elemeket is ötvözött, köztük a sárkány hitregei és mesei alakját. Életének számos, egykori német, francia, angol verses földolgozása van. Mielőtt leírod magadban: “óh, akkor csak kitalált alak, hagyjuk”, gondold csak végig: nemde ma is szeretjük a színes kalandregények hőseit? Nemde őket követik a fiatalok? Csak mostanában nem a keresztényüldözésből jönnek a “hősök”, hanem Hollywoodból… 

Antióchiai Szent Margit emléknapja: július 20. A várandós asszonyok és szülő nők védőszentje; ortodox írások még  a vesebetegek és a nephrológusok közbenjárójaként is említi.

Sem kard, / sem tűz, sem sebek / sem kínzások sem éhség / sem egyéb gyötrelmek le nem lankasztották / az Úr után való vágyakozásodat, / mert égő szívvel keresvén őt, / minden látható dolgot megvetettél érte, / ó vértanúnő, / és most / az isteni csarnokban lakozván / a mindenség Királyának lettél arájává, / Szent Margit!

Google+PinterestShare

Mi az Ön véleménye? Itt megoszthatja:

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>