Háromkezű Istenszülő ikon
A Háromkezű Istenszülő ikon eredetét az ortodox hagyomány így magyarázza: III. Leó bizánci császár az ikonrombolás idején, 730-ban, nyílt rendeletet adott ki, amely megtiltotta a szentek képeinek készítését és tiszteletét. Ebben az időben lépett föl Damaszkuszi Szent János költő és egyházatya, s megírta beszédeit a képrombolók ellen.
Minden erejével a képek tisztelete mellett foglalt állást. Ezzel a későbbi kor számára „a képtisztelet teológusa lett”. Írásaival magára vonta a császár haragját, aki addig mesterkedett, hogy a damaszkuszi kalifa, akinél János magas tisztséget viselt, elrendelte, hogy csuklóból vágják le a költő jobb kezét.
Aznap este Szent János a Szent Szűz ikonja előtt imádkozott, majd imádság közben elaludt, mikor felébredt látta, hogy a keze ép. Hálája jeléül ezüstből készíttetett egy kezet, melyet az ikonhoz illesztett. Innen kapta a Háromkezű nevet az ikon. Ezután János lemondott méltóságáról és szerzetes lett Jeruzsálem mellett – a csodatevő ikont is magával vitte. A Szent Szavvasz monostor szerzeteseként írta további műveit. Az Ortodox Egyház istentiszteleti himnuszainak jelentős részét Damaszkuszi Szent Jánosnak tulajdonítja.
A csodatevő kép kalandos úton jutott el az Athosi Hilandar kolostorba, évszázadokig ott őrizték és a szerzetesek több másolatát osztották szét különböző ortodox országokba. Nem csak az eredeti, de a másolatai is csodatévő hírében állnak.
A XIX. században egy orosz zsinat kifejezetten megtiltotta, hogy a háromkezű ábrázolástok (Tricheiroussa) megtévesztőek legyenek – mintha Máriának valóban harmadik keze lenne – és előírta, hogy a harmadik kezet jól láthatóan csak fogadalmi kézként szabad ábrázolni.
Jó ajándék lehet:
- az ikontisztelet mai “misszionáriusainak”: azoknak, akik a helyes ikontiszteletet szorgalmazzák a környezetükben élőknek;
- a kezdő ikontisztelőknek – aki még csak épp felfedezik, hogy milyen csodatevők az ikonok.
