A nem emberkéz festette Krisztus ikonIkonszolgálat

Krisztus ikon – amit nem emberkéz festett

A “nem emberkéz festette” Krisztus ikon egy ábrázolás típus, alapja egy korai keleti hagyomány – mindenesetre régebbi, mint nyugaton a ferencesek által népszerűsített Veronika-történet… Ezt az ikon típust nevezik még Mandylionnak vagy Arkheiropoietosz-nak is. Az elnevezés arra utal, hogy maga a Megváltó adta az első ilyen ikont, legalábbis a az alábbi történet szerint.

Nem kézzel festett Krisztus ikon A keresztény hagyomány úgy tanítja, hogy Abgar, Edessza királya kapta az első, minden későbbi másolat mintáját képező önarcképet Jézustól, egy levélváltás után. A leprában szenvedő edesszai király elküldte írnokát, Ananiást Jézushoz egy levéllel együtt, amelyben azt kéri tőle, hogy jöjjön Edesszába, és gyógyítsa meg őt. Ananiás festő volt, és Abgár megparancsolta neki, hogy ha a Megváltó nem tud eljönni, akkor fessen róla egy képet, és azt hozza el neki. Ananiás sűrű tömegtől körülvéve talált rá Krisztusra. Ráállt egy kőre, ahonnan Krisztust jobban lehetett látni, és megpróbálta lefesteni Őt. Mikor Krisztus látta, hogy Ananiás arcképet akar Róla készíteni, vizet kért, megmosakodott, kendővel megtörölte az arcát, és e kendőn megmaradt képmásának lenyomata.

Jézus ezután a kendőt átadta Ananiásnak, azzal az utasítással, hogy a válaszlevéllel együtt vigye azt el annak, aki őt küldte. Ebben a levélben Jézus megírta, hogy Ő maga nem megy Edesszába, mivel neki azt kell teljesítenie, amiért elküldetett. Megígérte, hogy feladatának teljesítése után elküldi Abgárhoz egyik tanítványát. Miután megkapta az arcképet, Abgár meggyógyult a leprából, bár arca még megmaradtak a hegek. Krisztus halála és feltámadása után, Pünkösd elmúltával valóban el ment Edesszába egy tanítvány, Taddeus, aki nem a tizenkettő, hanem a a tágabb tanítványi kör, a hetvenkét tanítvány közé tartozott. Ő teljesen meggyógyította a királyt és keresztény hitre térítette. Ezután a király a kendőt Krisztus képével egy fatáblára erősítette, majd a város kapuja felett található mélyedésbe helyeztette, miután az addig ott található bálványt eltávolíttatta. A király élete végéig buzgó hívő maradt és igyekezett segíteni népe keresztényre térítését. Dédunokája azonban újra visszatért a pogány hitre, és a képmást el akarta pusztítani. Ekkor a város püspöke egy égő mécsessel együtt befalaztatta az ikont a városfalba. Legközelebb csak akkor került elő, amikor a perzsa király ostromolta a várost: nemcsak épségben találták meg, de még a mécses is égett előtte. S nemcsak épségben maradt, de az őt borító cserépen is megmaradt lenyomata. Így lehet, hogy a nem kézzel alkotott ikonnak van kendő nélküli változata is, ez a „cserép”.

diavetítés

Ezt a történetet egyébként Evagriosz 6. századi Egyháztörténet című munkájából ismerjük. Damaszkuszi Szent János, (kb. 740) ugyanezt a történetet ismétli meg a csodálatos kép eredetéről. Egyéb történelmi források alapján azt tudhatjuk, hogy időszámításunk kezdete körül Edesszában – a Tigris és az Eufrátesz folyó között elhelyezkedő Oszroéné nevű tartományban – Ukhama Abgár uralkodott. A terület igen hamar kereszténnyé lett, mert a 201-ben pusztító árvíz elpusztított egy régi templomnak nevezett keresztény templomot….

A keleti egyházban gyorsan terjedtek a képnek a másolatai, ünnepe augusztus 16-ára esik. A kép másolatai nyugatra is eljutottak. Mégis a katolikus világban nem ezt a történetet ismerjük, hanem a 15. századból származó Veronika legendáját. Szent Veronika történet szerint a keresztjét a Golgota felé cipelő Jézusnak könyörületességből a kendőjét nyújtja, és a kendőn megmaradt a Krisztus arc. Ez a történetet a ferencesek által népszerűsített keresztúti ájtatosság révén terjedt el.

A nem kézzel alkotott ikonon Krisztus arca általában szemből, a nyak és a vállak nélkül jelenik meg egy kendőn. Haja középen el van választva, mindkét oldalon a válláig ér. Szakálla (gyakran kétfelé osztott), a középen elválasztott hajnak néhány rövid tincse a homlokába hullik. Még jellemző jegyei a vízszintes homlokbarázda, hosszú orrnyereg, v-alakú barázdával a felső részén, hangsúlyozott arccsont.

És hogy a Mandylion és a torinói lepel hogyan viszonyul egymáshoz – nos ez talán majd egy másik bejegyzés témája lesz…